Szelek szárnyán...

Meditáció és művészetterápia

Van, akinek komoly kihívás a foglalkozás során, hogy túllépjen a gondolkodáson. A meditáció és a művészet lehet eszköz, lehet út a tudat elcsendesedése és megnyílása felé. Verset szerintem csak ebben a csendben lehet olvasni, nyugodtan és nyitottan, értelmezés vagy esztétikai értékelés helyett megengedni, hogy a tudat intuitívan, az emlékek és érzések hatására képeket alkosson bennünk.

Amikor a szelet nézem, a szelet nem csak látom, nem csak körülvesz, hanem bennem is megjelenik. A szívemben a tudatomban.

Ez a belső érzékelés erősebb, mint maga a szél.

A kaszina meditációban tárgyakat nézünk, a föld a víz a tűz a szél is lehet ez a tárgy, lehet valamelyik szín, vagy a fény, például egy gyertya. Egy ideig nézzük, aztán behunyjuk a szemünket és igyekszünk minél tovább a tudatunkban tartani a belső képét.

Amikor tudatosan magadban érzékeled a szelet, vagy a fényt, eltűnik a határ a külső és a belső szél, a külső és a belső fény között, felragyog és tágassá válik a tudat. Nincs ehhez fogható öröm, nincs nagyobb boldogság, mint a nyitott tudat.

Egyszer álltam egy kevéssé ismert Gulácsy kép előtt annyira nyitott tudattal, hogy meghallottam a festő dúdolását át téren és időn. Nem tudom meddig álltam a kép előtt, de gyanítom, hogy sokáig, mert amikor Felocsúdtam, észrevettem, hogy a teremőr gyanakodva néz rám.

Akárhol is vagy, ha jó szelek fújnak felkerekedhetsz, velünk együtt szelek szárnyán útra kelhetsz oda, ahol a ragyogó, tiszta öröm lakik, a határtalan.

Ha az ősszel induló két csoport valamelyikén (Életút, Bölcs szív ) elmondod nekem, hogy a szelek szárnyán érkeztél, meglepetés vár rád 😊